Ajj, attól félek, hogy gyengülök, mert fontolgatom a Gossip Girl nézését. Ez egy szupergagyi sorozat, extra jó reklámkampánnyal, amivel engem sajnos be lehet húzni a csőbe...
UPDATE
Megtörtem, és nem bántam meg, egész jó. Nem váltja meg a világot, nem kell gondolkodni, ezért pihentető, nem mellesleg mindenki gyönyörű benne...:)
xoxo
Hú, extra idiótaságaot flesseltem...
Mostanában akció van a Burger Kingben, és jófejségből ellátták a boltunkat olyan mennyiségű akciós kuponfüzettel, hogy nem vagyunk képesek annyit enni...:) Én viszont rájöttem, hogy nagyon jó tipliket lehet gyártani a kuponokból, úgyhogy elhoztam magammal egy csomót.
Milyen fasza lenne, hogyha a BurgerKingesek rejtett meglepetésként olyan papírt adnának, amit ha stovább szívsz, sajtburger ízű lesz a füst.
Tiszta hülye vagyok...
Nagyon idegesítő, hogy örökké nekem kell alkalmazkodnom a hülye faszikhoz! Miért kell nekem szenvedő áldozatnak lenni egy "kapcsolatban"? Kevinnél el kellett viselnem, hogy 2-3 havonta látom, Paulnál rá kellett döbbennem, hogy a faszi perverz, az én Peetem meg próbálja elnyomni az új, férfiasan szőrös énemet. Miért nincs sehol egy normális pasi? Minegyik defektes vagy simán faszfej.
Peet az első olyan, aki konvergál az elvárt értelmi szinthez plusz a habitusa is megfelelő, de olyat még nem találtam, aki teljesen beleillene a képbe.
Úúúúh...most rendkívül provokatív dolog jutott az eszembe, de nem merem leírni, mert tuti, hogy elindulna a kombinálás...:D
Sorry...
Jaj, most olyan szar... Alig várom, hogy holnap hazamenjek. Egyedül vagyok az egész városban. Natalie és Holly otthon, Rachel Angliában, Liz fesztiválozik Trishával, Jamie valami táborban van, Mike meg miniszünidőzik Andyvel. Még Chloé is boldogan fekszik otthon.
Jajjjjj!!!!! Én is akarok...
Rachel kiment Angliába dolgozni a nyárra. Nagyon idegesítő, hogy nincs, itt, mert most persze naponta ötször eszembe jut minden szar, amivel kedvem lenne felhívni. Ki is akasztott mindenkit egyébként, mert pár napig nem jelentkezett semmilyen formában, és elkezdtünk parázni.
Tegnap szerencsére beszéltem vele. Kiderült, hogy kurva nehéz netet találni, és a hely egyébként annyira nem nagy szám. Azt hiszem, a legérzékletesebben úgy tudom lefesteni a hangulatát, ha postolom a levelet...
"Sid,szivem, kinézed belőlem, h direkt nem írok???
Ez bazzeg a világ vége, sehol sincs net, mintha ez valami gáz dolog lenne!! Egész Manchester nagyon uncsi, olyat rehabiliítálódok itt, mint a kurvaélet! Egyfolytában esik, én meg álmos vagyok tőle! A cigi tudod mennyi??? A Marlbi 6 font!!!! Egy doboz!!! A PallMall a legolcsóbb: 4.10 - fasza nem? Mondjuk a ruha, cipő, táska tök jó, meg a cd-k ,dvd-k. Minden van és kurva olcsó!!! Benne vagyok a kísértésben...
Ma költözök Prestonba, de le akarok innen lépni mást dolgozni, több pénzért. Nem azért, mert ez nem fizet, hanem mert jobbat is találhatok, többért!!!
De ez a netnélküliség?! Beteg. Ezt nem azért mondom, mert haza akarok menni, de a city ezerszer jobb, Anglia szar!!! De nagyon!!! Annyi feka, mintha mindenhova szartak volna, meg csomó indus, sztem igazi angolt nem is láttam még.
Körülményes banda egyébként! Szóval nem érzem, h tanulnék itt többet a világról, mert felszínes! És amúgy geci drága! anyáék beváltottak nekem némi pénzt szombaton, és becsszó, nem flancoltam semmit, csak a busz, taxi (mert muszáj volt), kaja, telefonfeltöltés és már alig van valami!!! Tényleg nem normálisak, főleg akik megveszik ezeket a szaros nail kiteket, amit árulunk, képesek ennyi pénzt adnak ezért a szarért...
Na remélem, most már sikrül többet beszélnünk.
Csókok drágám, remélem te is jól vagy!
Rachel"
Mostanában egyre többen akadnak fenn azon a bandából, hogy Natalieval mennyit szívunk. Viccesek, ugyanakkor eléggé frusztrálóak az olyan mondatok egyesek szájából, mint a "Jaj, hát tönkreteszed magad!" vagy például a "Sid, ha valami problémád van, a fű nem megoldás.".
Hála istennek ezen a blogon, amit elég sokan olvasgatnak közülünk, el tudom regélni, hogy mi is van. Először is, egyátalán nem tesszük tönkre magunkat. A fű semmivel sem rosszabb, mint az alkohol, sőt. Emlékeztetnék sokakat, hogy együtt próbáltuk ki anno a cuccot, és senki nem erőltette a másikra, valakinek pedig vagy bejött, vagy nem. Mi Natalieval megtaláltuk azt a szert, amivel végre úgy lehetünk készen, hogy másnap nem akarunk kifordulni a saját belünkön. Nincs semmilyen nagyobb lelki baj, mi így vezetjük le a feszültséget, Ti meg úgy, hogy örökké be vagytok baszva.
Nem elhanyagolandó előny, hogy a fű jóval olcsóbb. Ha 1 hónapban 8 ezer forintot költök sisnyákra, akkor már sokat mondtam, pedig ha ezt a pénzt piára költeném, akkor itt a cityben jó, ha 2-3 alkalomra elég lenne. Emellett másnap kipihenten ébredek, mert olyan jól alszom.
Természetesen itt is meg kell találni a határokat. 2-3 hét folyamatos vicceskedés után jólesik pár nap szünet, mivel mostanában már hobbiszerűen szállok fel rossz buszokra, vagy felejtem el, hogy Rob (munkahelyi szexigyerek) heteró, ezért flörtölök vele, és ez kínos... Ki kell szellőztetni az agyad, ami - ha túllépsz az olyan mellékhatásokon, hogy pár napig szarul alszol - elég jó érzés, szóval nem csak a füvezés jó, de a szünet is.
Azt hiszem mindent érintettem, amit akartam, szóval lezárhatjuk a témát. 22 évesen mindenki elég érett már ahhoz, hogy el tudja dönteni mi a jó neki.
Igyatok, szívjatok (de ne piára...úúúúh), és csók:)
........
Liz says (23:03:25):
na nézek pornót
Sid says (23:03:27):
na majd beszélünk, nézek south parkot...
Sid says (23:04:14):
:D:D:DD::D:D lol
Liz says (23:04:20):
:D
Liz says (23:04:37):
az érett ifjúság
Úristen! Most azt flesseltem, hogy az egyik cuki szobatársam rájön, hogy szeret, és egymás felé rohanunk az egyetem folyosóján, miközben valaki mobilon éppen egy megható számot hallgat, majd összeérünk, és szexin nekidőlve a falnak smárolunk, engedve azt a látszatot kelteni, mintha magasabb lenne nálam...
Ma ismét reggel, a 7-es busszal tértem vissza a citybe, hogy megkezdjem eheti desperate robotolásomat a munkahelyemen. Sokad dob szerencsére hangulatomon az egyik új plátói szerelem, Rob, aki pár hete dolgozik velünk...
Sikerült kifognom megint a legjobb buszt, mivel nem sokkal indulás után felszállt egy csapat szellemi fogyatékos, akiket biztos valami osztálykirándulásra vihettek. Természetesen már csak az én környékemen volt pár ülőhely, amit ők megpróbáltak megszerezni maguknak, mind a kétszázan, ezért az lett a dologból, hogy 2 órán át voltam a középpontjában egy igazi agytrösztnek. Jó, ez talán geci volt...
Ha pedig ez nem lett volna elég, szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy vajon a többi utasnak feltűnik-e, hogy én nem tarozom a bandához...
Ma családi-baráti összejövetel volt a Clementekkel, és kimetünk a város mellé nyársalni. Apa és Cloé apja bekúrtak, mi meg Natalieval, aki szintén jött, eltoltunk két cigit is.
Elkezdtünk beszélgetni, hogy mennyire idegesítőek a hülye fóbiáink. Natalie például tegnap beparáztatott azzal, hogy a cukrosokra szállnak a legyek. Ez kioltotta ugyan azon aggodalmakat, hogy biztos azért zsong körülöttem örökké muslicafelhő, mert büdös vagyok, ám inkább maradtam volna ebben a hiszemben, mert most meg az inzulinon jár az agyam.
Mekkora szívás lenne, ha egyszer minden rohadt félelem megtörténne amolyan szürreális módon, ha úgy igazán kibaszna veled az élet. Látom is magam előtt a képet, ahogyan tök ráncosan, esetleg egy kemó után félig kopaszon bemászok a munkahelyemre, és miután átverekedtem magam egy horda ellenőrön, felgyújtottam néhány támadót az utcán hajlakk segítségével, a raktárban valamilyen módon belesüllyedek a futóhomokba, és az egyetlen kapaszkodón egy nagy pók figyel - közvetlen az után persze, hogy telefonon közölték velem, aidses vagyok.
Na az gáz lenne...
Geci meleg van. Nem bírom. Nem tudom, mit kéne tennem. Gondoltam rá, hogy a mosdó padlójára vetem magam, és élvezem a hideg csempét a bőrömön, de asszem inkább passzolom, mert kicsit undi itt az ilyesmi a kollégiumban...
Hála Istennek, soha nem akartam nő lenni vagy átoperáltatni magam. Sokan kérdezték ezt már tőlem, és mindig el is mondtam, hogy nagyon meg vagyok időnként könnyebbülve azon, hogy teljesen normális, átlagos buzi lettem minden egyéb extra mutáció nélkül. Kicsit furcsának tartom, ahogy kinézek, és nem tudom magam egyétalán elképzelni öltönyös üzletemberként, de általában véve meg vagyok elégedve magammal, úgy értve, hogy nem zavar különösebben a feminin arcom, mert még hasznot is húzok belőle időnként. Amúgy persze minden kis faszság idegesít magamon a fülemtől kezdve a bőrömön át egészen a hajamig, de az végülis normális, nem?
Ezen most azért gondolkodtam el, mert lesz majd remélhetőleg egy sorozat a Foxon, amit a Nip/Tuck készítői csinálnak, és az lesz a címe, hogy Pretty/Handsome. A sztoriról annyit: a családapa rájön egy idő után, hogy nő akar lenni. Durva. Carrie-Ann Moss van benne, meg Joseph Fiennes. Kurvajó zenéje van, láttam pár percet a pilotból. Remélem berendelik...
Tök jó lenne, ha a keresztanyám és egyben az egyik legjobb barátnőm Meryl Streep volna...
Együtt vásárolnánk, venne nekem mindenfélét, meg elvinne puccos partikra. Csomót röhögnénk együtt, meg szívnánk néha, mert ő lenne olyan liberális, hogy ne mondjon nemet egy jófajta cigire.
Nagyon fasza lenne...de most mennem is kell, mert kávézok Jamievel, majd megyek Hollyhoz epilálni, mert a koleszban undorítóak a körülmények.
Megvan, melyik számra akarok bevnulni az esküvőmön. Egy ideig úgy gondoltam, h egy fasza Noisia mix jó lesz, de aztán szerencsére beláttam, hogy Jeweltől az I Do sokkal megfelelőbb választás. Egyszerű, szép, intelligens szövege van, és jó jeweles dallama, kurvajó.
Szeretem Jewelt nagyon. Geci jó szövegei vannak, nem feszegetnek világmegváltó témákat, de amirők énekel az mindig okos és értelmes. Szép a hangja, egész normálisan néz ki, csak a fogával kezdhetne valamit, mert olyan agyara van, mint nekem volt 15 évesen...
Szeretem az intelligens embereket. Én is annak tartom valamilyen szinten magam, de ez minden. Nagyon alapja nincs, mert nem vagyok okos. Egyetlen erényem, hogy jól forgatom a szavakat, ezért néha el tudom hitetni az emberekkel, hogy vágom, miről van szó. Pedig nem. És nagyon frusztráló, hogy csomóan azt hiszik, hogy okos vagyok, mert azt hitték kiskoromban, hogy csodagyerek lettem, pedig nem. Annyi volt a mutatványom, hogy háromévesen kiolvastam valami szalagcímet egy újságból, és kiderült, hogy tudok olvasni. De aztán itt megálltam. Nem lettem hatalmas agyú államférfi, csak keresem a magam kis útját, és vergődök éjjel-nappal. Ha netán mégsem sikerül a színjáték, akkor csak bedodok egy két gay-bájos vigyort vagy gesztust, és mindenki a lábam előtt hever. Némi sarkítással persze. Mert legalább a buziság által fel vagyok ruházva egyfajta női powerrel, és picit tudom manipulálni az embereket. Ez egyébként tök jó:D
Na megyek aludni, mert holnap 9től elvileg uv, csak sajnos a koleszban felejtettem a tanulni valót, úgyhogy inkább beszívtam mint a szar...:D
Pusszpá
Kezdem egyre nehezebben viselni, hogy majdnem két hete nem voltam otthon. Emberhiányom van, hiányoznak az otthoni barátok, és még füvem sincs, mivel Zac szigorlatra készül, ezért addig nem megy vásárolni. Minden szobatársam otthon van, én meg azzal tengetem estéimet, hogy becsiccsentek 2-3 sörtől, megnézek valami filmet, majd alszom. (Erről jut eszembe, hogy megint úgy érzem, hogy csak Colin Farrell mellett tudnám leélni az életem...)
Tegnap elbőgtem magam a metrónál. Na nem hangos zokogásra kell gondolni... Éppen bérletért álltam sorba, amikor azt vettem észre, hogy valami csaj vergődik az ellenőrök gyűrűjében. Egy ideig üvöltöztek, majd a lány kifakadt, hogy éppen államvizsgázni volt, meghúzták, blabla. Ezek után összeomlott, és durván zokogni kezdett. A látvány, és a fülembe duruzsoló Norah Jones I don't miss u at all-ja pont elég volt ahhoz, hogy elkezdjek meghatódni, de szerencsére a pánik, hogy ott fogok bőgni egymillió ember előtt, erősebbenk bizonyult a könnyeknél, úgyhogy mire sorra kerültem, már sikeresen össze is kapartam magam. Hogy mindenképpen meglegyen az aznapi beégésem, természetesen elindultam azon mozgólépcső felé, amelyik felfelé jött velem szembe, ám egy ideig csak álltam, és emésztettem az információt, hogy valami nem úgy van, ahogy kéne. A zene miatt persze nem hallottam az ellenőröket, akiket még én néztem hülyének, hogy mi a faszt akarnak, ha egyszer bemutattam a bérletet... Na mindegy...
Ilyen, és ehhez hasonló izgalmakat élek át nagy magányomban, amikor nem találkozom senkivel napokon át. Nyilván mindenki a helyemben akar lenni...:)
Na szép. Elindult a blog, erre jön egy hosszabb és húzósabb munkával és vizsgákkal teli időszak, amikor esély sincs, hogy valami történjen.
Jó, ez persze nem igaz, hiszen nálunk mindig van valami:)
No. Tehát az ominózus berúgásos este után, amikor Peter beavatást nyert a dolgok egy részébe, megindult egy kisebb fajta lavina. Két nappal az este után Mike színt vallott ugye Liznek is, aki persze egyből elkezdte a kombinálást és a tipikus liz-féle terrort. Értsd ezalatt: három buzi a társaságban egyenlő azzal, hogy mindenki buzi. Liz effajta primitívnek ható megállapításai mögött azonban komoly IQ rejlik, hiszen a csaj nagyon durván képes meglátni az összefüggéseket, és neki olyan dolgok is feltűnnek, amik normál embernek még véletlenül sem. Ezért is veszélyes ellenfél ő, pláne az olyan titokgazda típusoknak, mint én. A helyzetem pedig azért nem egyszerű, mert bár a titkokat megtartom, a tény, hogy ezen titkok léteznek, - teljesen érhetően - elég komoly nyomást jelentenek. Liz felől különösen. Valahogy pedig mindig kiderül, ha valami titok lappang. A bandánknak ez az egyik legkomolyabb gyenge pontja, ezért valahogy azt is megtanuljuk titkolni, hogy titkolózunk. Bár nyilván az lenne az ideális, ha nem kellene titkolózni. Hjaj, úgy persze minden túl egyszerű és unalmas lenne.
Visszatérve: Liz és Peter az utóbbi napokban úgy kezelik Jamiet, mint aki már régen bevallotta a dolgokat. Pedig nem. Hogy miért, az rejtély, pláne ilyen helyzetben. Mindenesetre meglep, hogy Jamiet nem lepi meg. Sőt, meglep, hogy Lizéket sem lepi meg. Minden csupa meglepetés. Hmm...
Oh, majd elfelejtettem a Holly-vonalat. Aki ugyebár szintén bebocsátást nyert a körbe, persze csak a Mike&Andy részről. Azt viszont ő is érzékeli, hogy nem tud még mindent, és pedzegeti is rendesen. Érdekes menet lesz számára majd, ha egyszer megtudja a rá vonatkozó részeket a sztoriból, az biztos...
Megtalálni a megfelelő srácot nem egyszerű. Pláne nálam, mivel a legkardinálisabb kérdés az én esetemben, hogy az illető beleillik-e a bandámba.
Alapból van egy elméletem a BoyfriendInTheBand dologgal kapcsolatban. Az idők során ráébredtem ugyanis, hogy a baráti társaságom az érzelmi szükségleteimet maximálisan kielégíti, így ha van viszonylag rendszeres szexuális életem, nem is hiányzik a párkapcsolat. Hogy ezen gondolatok miatt, vagy egyéb okoból kifolyólag nem tudok felmutatni egy épkézláb kapcsolatot sem 22 évesen, az rejtély. Tudom magamról persze, hogy sokkal könnyebben szeretek bele magába a szerelembe, illetve egy alig ismert illetővel kapcsolatban szőtt eszményi jövőképbe, mint egy valódi srácba. A másik véglet szerint pedig amint adódik valaki normális, biztos, hogy találok benne valami olyan kivetni valót, amelyet később, objektívan végiggondolva (és a többiekkel végiggondoltatva) egyértelműen a bandával való inkompatibilitásra vezethető vissza.
But.
Van most egy fiú, meglepő módon Peet névvel. Több, mint egy éve ismerem, viszont volt egy durván féléves időszak, amikor nem találkoztunk, és előtte is csak egyszer. Sajna a konkrét körülményeket a spanglival különösen lerombolt, amúgy sem kiváló memóriámnak köszönhetően nehezen tudom felidézni, de igazából nem is lényeg.
egy hónappal ezelőtt Peet felhívott. Kicsit kínos volt a dolog, mivel nem elég, hogy amúgy sem emlékeztem rá tisztán, még úgy is rémlett, hogy Michaelnek hívják, szóval teljesen összezavarodtam. Persze, mikor találkoztunk azonnal leesett, hogy ki ő. Sétálgattunk a városban, megittunk egy üveg pezsgőt, majd jót keféltünk. Azóta találkoztunk még párszor, mindannyiszor iszogatva, szívogatva, szexelgetve, és nem egészen értettem, hogy miért nem ragadt meg bennem a srác mélyebben. Vicces, okos, helyes, szív és iszik - az isten lába.
Legutóbbi találkozásunkkor is azzal kezdtük, hogy bevágtuk a szokásos üveg félszáraz pezsgőnket, ami a "nedves földre kevés víz kell" elv alapján kellemesen megütött, előkészítve a terepet a szíváshoz. Utána pedig életem eddigi legjobb szexelését éltem meg. Hihetetlen volt. Eleve furcsa volt, hogy még mindig meg tudom magam lepni bizonyos teljesítményeimmel, ám kiderült, hogy nemcsak magamat döbbentettem meg. No mindegy. A lényeg, hogy nagyon jól elütöttük az időt ismét, nekem pedig elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy Peet végülis simán beleillik a képbe.
Hol itt a bibi, kérdezhetné mindenki - joggal.
Peet obligofób. Ez az első információ, amit anno magával kapcsolatban közölt. No comment.
A lényeg, hogy nem lesz egyszerű dolgom, ha meg akarom kaparintani. Egy próbát viszont megér. Stay tuned...
No, tehát a vasárnap este...
