Ma családi-baráti összejövetel volt a Clementekkel, és kimetünk a város mellé nyársalni. Apa és Cloé apja bekúrtak, mi meg Natalieval, aki szintén jött, eltoltunk két cigit is.
Elkezdtünk beszélgetni, hogy mennyire idegesítőek a hülye fóbiáink. Natalie például tegnap beparáztatott azzal, hogy a cukrosokra szállnak a legyek. Ez kioltotta ugyan azon aggodalmakat, hogy biztos azért zsong körülöttem örökké muslicafelhő, mert büdös vagyok, ám inkább maradtam volna ebben a hiszemben, mert most meg az inzulinon jár az agyam.
Mekkora szívás lenne, ha egyszer minden rohadt félelem megtörténne amolyan szürreális módon, ha úgy igazán kibaszna veled az élet. Látom is magam előtt a képet, ahogyan tök ráncosan, esetleg egy kemó után félig kopaszon bemászok a munkahelyemre, és miután átverekedtem magam egy horda ellenőrön, felgyújtottam néhány támadót az utcán hajlakk segítségével, a raktárban valamilyen módon belesüllyedek a futóhomokba, és az egyetlen kapaszkodón egy nagy pók figyel - közvetlen az után persze, hogy telefonon közölték velem, aidses vagyok.
Na az gáz lenne...
