Ma ismét reggel, a 7-es busszal tértem vissza a citybe, hogy megkezdjem eheti desperate robotolásomat a munkahelyemen. Sokad dob szerencsére hangulatomon az egyik új plátói szerelem, Rob, aki pár hete dolgozik velünk...
Sikerült kifognom megint a legjobb buszt, mivel nem sokkal indulás után felszállt egy csapat szellemi fogyatékos, akiket biztos valami osztálykirándulásra vihettek. Természetesen már csak az én környékemen volt pár ülőhely, amit ők megpróbáltak megszerezni maguknak, mind a kétszázan, ezért az lett a dologból, hogy 2 órán át voltam a középpontjában egy igazi agytrösztnek. Jó, ez talán geci volt...
Ha pedig ez nem lett volna elég, szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy vajon a többi utasnak feltűnik-e, hogy én nem tarozom a bandához...
