Ma végre ismét volt lehetőségem Lizzel tallkozni. Nagyon tud hiányozni a Liz-Natalie páros a mindennapjaimból, pláne amikor ilyeneken vergődök, hogy mennyire utálom a jelenlegi munkámat. Most is teljesen kiborít, hogy holnap csomóan itthon lesznek, és találkozgatnak nyugodtan, én meg ehelyett a cityben szopok egész nap. Alig várom már, hogy végre elteljen ez a maradék egy honap.
Mikulás napja van (illetve lesz holnap, csak a miénk alkalmazkodik a munkaidőmhöz), ami nálunk azzal jár, hogy anya rendkívül diszkréten felcsempész az ajtónk elé egy csomagot, majd amikor tesómmal kimegyünk és észrevesszük, látványosan megdöbben, hogy azok mégis hogy kerülhettek oda. Ma tehát egész este édességet zabálok. Imádok itthon lenni. Kár, hogy apa nincs itt...
Idén a karácsony is egész jónak ígérkezik. Én és húgom, Dot aljas módon szövetkezünk az ősök ellen, hogy mindenképpen azt kapjuk, ami kell. Ez mondjuk első sorban számára előnyös, mivel lehetőséget biztosítottam, hogy kiválaszza azt a fényképezőt, ami neki tetszik. Mindezt persze anya úgy tudja, hogy Dot semmit sem sejt, és majd hatalmas lepődés lesz a dologból...:) Nekem hihetetlen módon minden gond nélkül sikerült megkaparintanom a wacom digirajztáblát, úgyhogy ez is oké. Plusz, nem kell idegbetegen ajándékon törni a fejünket, mert közöltem anyával, hogy mondja meg, mi kell neki. Rúgjuk fel a tradíciót!
Ha holnap nem kellene mennem dolgozni, teljesen boldog lennék...
