Elhatároztam, hogy felmondok. Én ezt nem bírom tovább. Ahogy körvonalazódnak a lehetőségek a fejemben meg úgy egyébként is, egyre jobban utálom az eladóskodást. Jó, nyilván ezzel nem voltak komolyabb terveim, csak viszonylag könnyű jövedelemkiegészítés suli mellé.
Így, bő egy év után azonban besokalltam. Nem írom le, h pontosan miért, mert elég a boltra gondolni, és görcsbe rándul a gyomrom.
A decembert mindenesetre végigviszem, mert most még kell a pénz, aztán januártól eljétszom a betegszabadságos hattyúhalált, hogy azért még februárra is csurranjon-cseppenjen valami.
A legjobb persze az lenne, ha összejönne a lakótársam , Samantha által összehozott meló. Beajánlott ugyanis az egyik legfaszább kortárs művészeti akadémia és műhely tulajánál, akivel jó barátnők, kommunikációs igazgatói posztra. Elég durva, de nem akarom elkiabálni. Nyilván nem élem bele magam, de nem mondom, hogy nincs esélyem, mivel tapasztalat kivételével minden kritériumnak megfelelek. Ja, és a nő külön rápörgött arra, hogy meleg vagyok:)
Ez van tehát, imádkozzatok érettem...
