Néhányan emlékezhettek rá, mikor nyaranta időnként hisztérikusan bizonygattam, hogy márpedig én láttam kolibrit az erkélyen/kertben/stb repkedni. Természetesen rajtam kívül senkinek sem sikerült megfigyelnie, mert pont nem volt velem az adott helyen, vagy mire elüvöltöztem az "ITT VAN, ITT VAAAN!!!"-t, addigra tovaszállt, a barátaim meg bárgyú mosollyal könyvelték el magukban, hogy biztosan túlzásba estem spanyesz-ügyileg.
A következőt üzenem nekik: Háá!! Hahhahááá!!!
Tök véletlenül rábukkantam ugyanis a megoldásra, miszerint a kolibrim igenis létezik, azzal a különbséggel, hogy igazából egy lepke. Pontosabban kacsafarkú szender.
Ezzel a felfedezéssel pedig életem egyik nagy rejtélyét sikerült megoldanom, plusz megnyugodnom kicsit, hogy talán mégsem vagyok annyira bomlott...
